ZENE: The Carbonfools - CarbonSweet (2012)

Nehéz úgy írni hazai kedvenc zenekaromról, hogy ne legyek elfogult, de megpróbálkozom vele. A megjelenés óta eltelt pár év talán majd segít ebben. Mivel a fiúk jelenleg szünetet tartanak, gondoltam sorra veszem eddig megjelent albumaikat - nem feltétlenül időrendi sorrendben. Alábbi kritikát tehát 2012 végén, a megjelenés után nem sokkal írtam, véleményem nagyrészt változatlan.

A Szénhülyék szám szerint 4. stúdióalbuma 2012 november 8-án, A38-as lemezbemutatójuk 1. napján látott napvilágot. Ezt megelőző napon, a rádióban már kaphattunk kis ízelítőt a dalokból. A fiúk állítólag rekordidő alatt, cirka 3 hónap leforgása alatt készítették el ezt az albumot. Ami nem is csoda, hisz a 2012-es év minden addiginál nagyobb népszerűséget hozott számukra, egymást érték fellépéseik. A munkálatok már tavasszal elkezdődtek, hisz a CarbonSweet beharangozó kislemeze, a Clublights már áprilisban megjelent. Az bizonyos, hogy éjt nappallá téve dolgoztak. A fiúk ígéretükhöz híven, ezúttal egy kevésbé depis, többségében inkább bulis, vidám lemezt készítettek, tele vicces, ironikus szövegekkel.

A zenei alapokban számomra a legnagyobb változás az volt, hogy nem éreztem annyira rockosnak, mint az előző 2-t (CarbonHeart, CarbonSoul). Kiemelt szerepet kaptak a billentyűs hangszerek, és a basszusgitár. Utóbbi nem csoda, hisz most első alkalommal, a basszeros, Miklós Milán is szerves részét képezte a munkálatoknak, elmondható, hogy betétjeivel szó szerint GAZDAGÍTJA az albumot. Az énekes, Fehér Balázs szerint a Sweet leginkább Titusz érdeme, hisz a zenei alapokért, és a szövegek többségéért is ő felel. Persze akad pár dal, melyben Balázs ismét megcsillogtatja dalszerzői képességeit. 

Összességében el lehet mondani, hogy a CarbonSweet tényleg új korszakot nyitott a fiúk számára, minden eddiginél populárisabb, slágeresebb dalokat kaptunk.

FILM: Ő a megoldás (All About Steve) 2009

Avagy Sandra Bullock "Málna-nyertes"-filmje

(Aka S. B. - filmek 1. rész)

Először 2010-ben láttam, alábbi kritikát is akkor írtam. Azóta megnéztem még egyszer, véleményem máig tartom, annyi különbséggel, hogy kicsit kevésbé leszek szigorú a pontozással, mint anno.

Csak akkor szenteltem nagyobb figyelmet ennek a filmnek, MIUTÁN Sandra a megnyerte vele "méltó jutalmát" (Arany Málna).  Az elvárásaim Sandrával nagyok, vagyis inkább úgy mondanám, megszoktam tőle egy erős színvonalat. A filmtől azonban nem sokat vártam. Nézegettem a Port-os fórumot, ami több volt, mint vegyes. Volt aki 9-est adott rá, mások végig se bírták nézni. Utóbbi általában nem feltétlenül szegi a kedvem. Ha már Sandra a kedvencem, "kötelezően" látnom kell. ;)
Egyébként szokás szerint csinoska a filmben, szőkés hajzata a The Blind Side után már nem is annyira sokkoló, mégse mondanám, hogy túl előnyös. A karakterhez passzol, hogy egy kicsit tovább bolondítsa az egyébként is "flúgos" csajt. Na, és az ominózus piros csizma mindig rajta, amin mindenki külön kiborul. Alapjáraton csak beszél, pörög, fecseg folyton, jótét lélek, de mindenkinek az idegeire megy. Tényleg kissé fárasztó.

A story (SPOILER-t tartalmazhat): Nem mindennapi lexikális tudással megáldott hősnőnk, Mary keresztrejtvény-készítőként dolgozik, a helyi kis újságnak. Számára ez a tökéletes munka, és a kiteljesedés netovábbja. Irtó büszke arra, amit csinál, és amit ezzel "ad" az embereknek. Mert ugye, a keresztrejtvényeket mindenki szereti.
Kiderül, hogy Sandra még (vagy most épp) a szüleivel él otthon. Nem világos az a gázrobbanás(?) vagy egyéb, ami miatt jelenleg erre kényszerül, de mindegy is. Túlbuzgó szülei szerveznek neki 1 "vakrandit", amihez persze semmi kedve, mert biztos benne, hogy meleg lesz az illető...
Aztán mégse mondja le a találkát, és kiderül: Steve (Bradley Cooper) egy jó csávó! Mary szinte sokkot kap, szóhoz sem jut. Nem úgy később, a kinn parkoló autóban, ahol aztán többé nem fogja vissza magát. A film talán egyik legviccesebb jelenete, amikor "ráugrana" a fickóra, de elfeledkezik a biztonsági övről, és fuldokolni kezd. :-D Egyébként is csetlő-botló az egész nő, ez még talán viccesnek mondható. A randevú rövidre sikerül (közben Steve inkább beletörődő mint lelkes), hirtelen elszólítja a munkahelyi kötelesség... Udvariasságból mondja Mary-nek, hogy bárcsak vele mehetne...
Ezzel el is indítja a "lavinát", ami a film fő mozgatórugója. Miután kirúgják a munkahelyéről Mary-t, (mert egy pocsék keresztrejtvényt készít kizárólag Steve-ről) nekivág, hogy utánamenjen a helyi Hír TV-nél operatőrként dolgozó férfinak. Így keveredik kisebb-nagyobb bonyodalmakba, és levakarhatatlan lesz Steve-ről... A helyzetet tovább bonyolítja a férfi bemondó kollégája, aki roppant mód élvezi a helyzetet, és csak tetézi a "bajt". Később váratlan pálfordulat következik be, egy véletlen baleset következtében. Akik eddig ki nem állhatták Mary-t, már szurkolnak neki. A vége - nem a szokványos - happy end, de főhősnőnk mégis boldog: szeretetre és megértésre talált.

Összegezve: Nem az a hasfogós vígjáték. Eleje kissé lapos, a story semmi extra. Mary IDEGESÍTŐ. Mary "repked". Mary-nek be nem áll a szája...
Színészi teljesítményt önmagában véve kedvencem hitelesen játszik, azzal nincs gond. Azért a film 2/3-ánál már megszoktam a karaktert. Néha még Sandra jellegzetes stílusára is ráismertem. Mindamellett Mary nagyon jó ember, mint kiderül, és igenis szeretnivaló. (talán azért, mert maga a színésznő is az.) Ilyen vegyes érzéseim voltak, de a film kedves kisugárzása mégis volt annyira meghatározó, hogy később újranézzem. 
A üzenet (közhelyes, de igaz): fogadjuk el egymást, ne ítéljünk elsőre. Ott lelhetünk barátokra, ahol nem is számítunk rá. 

Ez a film arra is jó volt, hogy megszülessen egy nagyon vicces Arany Málnás beszéd,  rendkívül pozitív visszhangokkal, ami csak jót tett Sandra megítélésének. Korai zsengéi közt vannak ennél gyengébb / rosszabb filmjei is. Az biztos, hogy az Oscar díj óta, már - joggal - többet várnak tőle az emberek (én nem különben), mint ezt a lightos, kis egyszer-nézős filmet. Ez lehet az ok, amiért ő kapta a díjat. Azért szeretünk, Sandra, alias "lökött Mary". :)

10/7