LÉLEK: A csúf igazság(?) Hol van az egészséges (vagy elégséges) kritika határa?

Avagy őszinteség mindenáron?! Kösz, nem!!! 

Alábbi történetnek nemrég voltam a szem- és fültanúja és annyira felháborított, hogy gondoltam, ki kell írjam magamból. Regisztrációs papírokat töltögettünk többen, de nem is ez a lényeges. Besétált egy 50 körüli, elegáns, igényes külsejű, nagyon csinos hölgy, cuki fekete-fehér pepitás ruhában, ami remekül állt neki, én is rögtön kiszúrtam. Hárman ültünk nők egy asztalnál. Az elegáns hölgyet nevezzük Szerénkének (nem véletlenül!). Mellettünk harmadikként egy szintén egy 45-50 felé járó, de már közel sem annyira elegáns, inkább "strandruhának" látszó valamiben üldögélő nő ült, és unottan, csámcsogva majszolgatott valamit a lap kitöltése közben. Ő legyen Lukrécia. Kezdte először rendkívül KEDVESEN Szerénkének: mennyire csodás ez a ruha, tökéletesen áll, remekül illik hozzád (kapásból letegezte, de ez nem baj, mert kb egykorúak és különben is statiszták közt ez szokás általában, mindenki tegez mindenkit.) Milyen márka? Vagy 2 percig áradozott, még én is bólogattam hozzá, mert nekem is nagyon tetszett az egyszerű, de elegáns vonalvezetésű ruha, ami remekül kihangsúlyozta a csinos hölgy vékony alakját. 2 perc után Lukrécia "másik üzemmódba" váltott:

- Olyan csinos vagy, jó alakod és annyira jó karaktered van, nagyon egyedi! Mikor megláttalak, ahogy bejöttél, azt mondtam, wow! Amíg MEG NEM LÁTTAM A HAJAD! Ne haragudj, ez borzasztó!!!! Ez az ősz! Annyira öregít! Förtelmes! Hány éves is vagy? - itt még kb 10 db "jóindulatú" jelzővel illette a hajszínét a hölgyeménynek... 

Szerénke egyébként egy eredetileg sötétszőke, inkább naturalistának tűnő típus, akinek egyenes, vékonyszálú haja, platinaszőke melírcsíkjai itt-ott már kezdtek őszbe fordulni. Furcsamód nem háborodott fel a hallottakon, elmondta, hogy van egy huszonéves lánya és egy 10 körüli is.

- És nem mondják neked, hogy  változtass a külsődön, fesd be a hajad?!  - így Lukrécia.

- De.... - értett egyet Szerénke bizonytalanul. - A nagyobbik mondta már.

- Egy barna sokkal jobban állna, ne haragudj! Mert ez így plusz húsz év! Az tuti!!! 10 éves gyereket ŐSZ HAJJAL NEVELTÉL EDDIG, komolyan?! - szinte felháborodott a másik, mintha ez főbenjáró bűn lenne, és hogy merészel így utcára kilépni (NEM TÚLZOK). Szegény Szerénke csak hebegett-habogott, de még mindig nem kérte ki magának(!), miközben már én, aki egy béketűrő és majdnem végletekig empatikus ember lévén éreztem, hogy legszívesebben a halál ***-ára küldtem volna el Lukréciát, ha velem így merészelne beszélni! 

- Már mondták mások is, hogy be kéne festetnem....

- És miért nem mersz belevágni??? Egy barna hajjal nem néznél ki ilyen öregnek, mert ez szörnyű. Konkrétan szürke a hajad! (már visszaidézni sem tudom visszaidézni pontosan, milyen kacifántosan, 48x elismételve mantrázta tovább ugyanazt a kedves, "jóakaratú" nő, hogy milyen rémesen fest ezzel a hajszínnel Szerénke! De egyre csak ismételgette, mint a papagáj!! Én meg azt hittem, nem hiszek a fülemnek.) -BARNÁT!!!

- Nem is tudom.... azért egy hajfestéssel sok a gond...én mindig is természetes szőke voltam egyébként...

- Havonta egyszer 10 perc, ennyi - szögezte le Lukrécia, olyan hozzáértéssel, mintha ő lenne a Hajas Laci. - Na és mi lenne, ha vörös lennél? - vetette fel utána.

(Itt jött az, hogy elkezdtem forgatni a szemeimet, ugyanis elég volt a hölgyre egy pillantást vetni és egyértelmű volt, hogy hideg típus, Világos Nyár altípus lehet az eredeti sötétszőke, hamvas hajával. Aminek ugyebár ős "ellensége" a vörös haj. Ha valami nem áll jól a Nyaraknak, akkor az a vörös - itt is akadnak kivételek persze, mert a vörösnek is sokféle fantáziaszíne létezik, de aki kicsit is konyít a színtípusokhoz, az tudja, hogy a Nyarakon, főleg a világos típusokon a kevesebb több és "ordít" rajtuk minden feltűnő, végletes szín, kiváltképp a meleg hajszínek. Negatív értelemben sajnos. Ezt onnan tudom ennyire jól, mert én is Nyár típus vagyok, és volt már nem egyszer-kétszer pár vesztes köröm a vörös és a vörösesszőke / vöröses gesztenye árnyalatokkal. Lehet, hogy nagyon világítottak volna vele Szerénke élénk kék és amúgy gyönyörű szemei, de kb ennyi pozitívum lett volna a dologból. Arcának finom vonásait "tönkrevágta" volna ez a karakteres szín. De ez is csak egy darab SZUBJEKTÍV vélemény, ami az enyém! Mérvadó lehet? Esetleg, ha képzett stílustanácsadó, vagy stylist lennék. :D :D :D 

Lukrécia viszont tényleg annak képzelte magát, mert csak mondogatta a magáért, 10x ismételgetve el negatív kritikáját. Amaz meg hagyta magát. És vége felé még "kedvesen" azt is hozzátette jóakarója: - Soha senki más nem lesz veled ennyire őszinte! - És gondolom, roppant büszke volt magára. Végül még kötözködött is: - Meddig akarsz hezitálni?! Hány évig? Míg meg nem halsz??? 

Utólag én szégyelltem magam, hogy nem mondtam meg a Lukréciának a magamét, mert megérdemelte volna. Csak pár bátorító pillantást és mosolyt eresztettem meg a hölgy felé. 

De nem bírtam tovább: Itt jött el a pont, hogy gyorsan felálltam és kapva az alkalmon, bementem a kinyitott ajtón, otthagyva őket és ezt a csodás, lélekemelő párbeszédet. 

Összegzés: nem azzal van baj, ha valaki őszinte, és véleményt formál. Szólásszabadság van. De nagyon nem mindegy, hogy ezt hogy teszed, hogy közlöd... Az esetleges negatív véleményt is lehet tapintatosan közölni. A nő minden volt, csak nem kedves, udvarias. És most tekintsünk el attól, hogy mennyire (NEM ÉS NEM!) volt igaza Lukréciának, ez attól még így van. Elég lett volna annyit mondani: "Egy másik hajszínnel még szebb lennél, szinte újjászületnél!" Én a pozitív megerősítésben hiszek, amitől az másik szárnyakat kap, ingyen van, nem kerül semmibe, és nem abban, ha leoltjuk a másikat, még ha jó szándékkal is. Hozzáteszem, az illető megmondó ráadásul tanár volt (mint elmesélte előtte). Ha a gyerekekkel fele ilyen "kedves", akkor ajjaj... :(( Arról nem is beszélve, hogy ő maga sem volt egy stílusikon, a festett világosszőke, lestrapált hajával, és szabásnélküli göncében (ennyit negatívum tőlem is muszáj volt, sorry.)

Lehet, hogy Szerénkének jót tett volna és valóban fiatalítja a hajának eredeti színére való visszafestése. Az egy dolog! De ha ő így mondjuk jól érzi magát, akkor mi van? Ha ő, vagy bárki, hupilila hajjal érzi jól magát, és tegyük fel, NEM áll neki jól a hupilila, de saját magának így tetszik? Szerénke kissé bizonytalan volt és Lukrécia ezt (csúnyán) kihasználta... Miért nem foglalkozunk inkább saját magunkkal? Miért nem dicsérünk, kedveskedünk inkább??? Mielőtt kritizálunk, nézzünk tükörbe, biztos mi sem vagyunk tökéletesek. Azt sem mondom, hogy agyon kell dicsérni valakit, csak kedvességből, ha épp nem tetszik. Viszont mindenkiben meg lehet látni a szépet, a jót! Szerénke ráadásul egy kifejezetten csinos, filigrán kis nő volt, és biztos vagyok benne, hogy 10-15 év múlva remekül (és fiatalosan) fog állni neki a saját, fehérősz haja.  Csak abban reménykedem, hogy Szerénke hazafelé menet nem vásárolt be vörös/esbarna festékből és heves felindulásból nem borította magára. S remélem, nem vette a dolgot annyira a szívére (helyette is inkább én). :)

Fotó:
https://previews.123rf.com/images/ttatty/ttatty1410/ttatty141000037/32769790-Girl-with-paper-bag-on-her-head-and-hands-over-eyes-Stock-Photo.jpg