Hogy kéne nekikezdenem?
Nyithatnék esetleg frappánsan, figyelemfelkeltően, viccesen vagy ironikusan. El is csábulok egy pillanatra, hogy írni kéne valami nagyon jót, ami rögtön egy kis belső elégedettséggel töltene el. De nem teszem. Ez most csak egy egyszerű első bejegyzés. Itt vagyok, elkezdtem. Csak írok, magamnak, mert szeretek írni, ilyen egyszerű.
Nyithatnék esetleg frappánsan, figyelemfelkeltően, viccesen vagy ironikusan. El is csábulok egy pillanatra, hogy írni kéne valami nagyon jót, ami rögtön egy kis belső elégedettséggel töltene el. De nem teszem. Ez most csak egy egyszerű első bejegyzés. Itt vagyok, elkezdtem. Csak írok, magamnak, mert szeretek írni, ilyen egyszerű.
Erről fog szólni. Lélekről, belső megtapasztalásokról, beszámolókról, zenékről, koncertekről... Mikor miről. Na és persze művészetekről, mert anélkül minden szürke.
Mindenről, de elsősorban rólam, egy olyan emberről, aki szeret "mélyre menni", mint nemrégiben olvastam magamról, az introvertáltakról valahol. Szeretek elemezni, vizsgálni, így rakni össze magam, ha netán szétestem. Őszintén, sallangmentesen (remélem!), de néha nyakatekerten, mert ilyen vagyok. Nehezebb egy mondatot befejeznem, mint elkezdenem, bár utóbbi sem könnyű.
Mindenről, de elsősorban rólam, egy olyan emberről, aki szeret "mélyre menni", mint nemrégiben olvastam magamról, az introvertáltakról valahol. Szeretek elemezni, vizsgálni, így rakni össze magam, ha netán szétestem. Őszintén, sallangmentesen (remélem!), de néha nyakatekerten, mert ilyen vagyok. Nehezebb egy mondatot befejeznem, mint elkezdenem, bár utóbbi sem könnyű.
Lelki terápia ez, elsősorban magamnak. Memoárok egy "majd egyszer"-hez. Virtuális napló, mellyel most engedek a szelíd belső hangnak... pillanatnyi érzések, talán nem csak a pillanatnak.
